Néma égi kórus
Írta: Hullocsillag Dátum: Június 12 2014 05:10:17
V
Éj szántotta égi berek függőágya ha ringat
Pókselyem szálain szőtt csillagokra tapasztottan;
Kilesi kucorgó szívem alól a Hold kimondatlan titkainkat,
Aztán megdermed, mint aki megszámolta: hány darabból ragasztottam
Össze, ami eltörött bennem.
Teljes hír
Éj szántotta égi berek függőágya ha ringat
Pókselyem szálain szőtt csillagokra tapasztottan;
Kilesi kucorgó szívem alól a Hold kimondatlan titkainkat,
Aztán megdermed, mint aki megszámolta: hány darabból ragasztottam
Össze, ami eltörött bennem.
Szavait vesztetten a bűnbánó Hold magamra hagy
Árnyékaim hangtalan hangszeren játszó kórusán,
És a fölém nőtt túl nagy, túl néma űr fekete s deres üveggé fagy,
A magas felhőkről pedig földre hull minden hazugság, minden talán,
Minden homlokát ráncoló nem.
Szívem szétszórt szilánkjain állok, s bár nem értek semmit: de elhiszem,
Hogy labirintusok útján majd minden sarjadni mert álom összeér,
Feltárja zsaluját feléd az elfelejtett színed látni vágyó szem,
És kiapadt vénáim medrén újra zubog, szeret - s félrever a vér.