Gondolatok
Írta: Ayame Dátum: Február 12 2008 12:05:42

---

I





Arcom simaságát szirmaikban vetítik,
S mind egy csokorban:

---

Teljes hír

---

I
Gondolatok.


Elmémben megannyi gondolat,
Legtöbbje szomorú, könnyet csalogató,
De mégis itt, legbelül, hová szívem került,
Csak egy dobog:
Még szeretlek téged, tudom.

Mostanra a tárgyak, melyekhez te értél,
Elvesztették fényüket,
Mattul emelik rám borongós tekintetüket,
S csak kérdeznek:
Mi történt veled?

S akkor tudom,
Más nem maradt, mint a természet,
Neki adom hát döntésem,
Felé nyújtom karom:
Tiéd az akaratom.

S õ darabjaira szed.
Kinek mi kell testembõl, azt elveszi,
S magára formálja, megbecsteleníti,
Álnokul szétfeszít:
Drága, jó természet.

Hajamból a réten vörös virágok nõnek a földbõl,
Szemem tiszta tükrével csillognak,
Arcom simaságát szirmaikban vetítik,
S mind egy csokorban:
Testembõl táplálkoznak.

Egyszer csak megjelensz,
Nézed a virágokat révetegen,
Egy lány rémlik fel elõtted,
Nem szólsz, csak sóhajtasz némán:
Mily édes illatáradat!

Vaj kié e sok virág?
Haragszik, ha szakítok egyet tán?
S ha meglátom, azt a lányt kezébe adom át?
De lépni nem lép a virágok felé:
Nem oly fontos ez, mint azt bárki hinné.

Búsan virítanak a virágok tovább,
Szirmaikon könnycsepp ragyog,
Távozó lépteiddel egyre több csepp vagyon,
S mikor már szem nem lát téged, a virágok hamuvá égnek