- Elveszett kedvesem -
Írta: Jessie Dátum: Június 20 2014 13:44:36
V
Mikor fehér arcod a
napfény simogatja,
lelkem éneke lényed
hívva-hívogatja.
Teljes hír
Mikor fehér arcod a
napfény simogatja,
lelkem éneke lényed
hívva-hívogatja.
Olyankor álmodom,s
az életem halk bánat
járja át,mert mégsem
hallod már szívem szép
dalát.
De mégis úgy érzem,
hogy mindenütt ott
vagy velem,s féltve
engem,fogod két kezem.
Álmomban óvón simítod
könnyes arcomat,s
melletted elfeledem
végleg szerelmes kudarcomat.
Mindég vágyom szemed
drága fénye után,s
elveszek örökre drága
lelkedben balgán és bután.
S,mint árva madár
karjaidba omlanék,s az
életemről néked
mindent-mindent
dalolva-elmondanék.
Hogy soha se hagyj engem
magamra,mert nélküled
többé nem találok rád,s
boldog lelki tavadra.
Jöhet ránk boldogság,s
jöhet bánat,s te bárhol
jársz,lényed-lényemből
soha ki nem szállhat!
Mert hozzád a szél hozott,
s a szél vitt el,s ha egy
nap ha vissza térsz,tudni
fogod,hogy rólam mit-mit
hiszel.
...És majd újra a fehér arcod
a napfény simogatja,s lelkem
éneke lényed hívogatja,s te
jössz majd felém,s drága
lelked fénye olvad-olvad örökre
belém.
Ádám J. Csaba 1993. december 06.(hétfő)