Miért, és miért nem?
Írta: gyongyszem555 Dátum: Június 21 2014 09:23:37
V
Publikálod mindenhová verseid,
mely dicsérendő, oly' nemes feladat,
nem figyeled az embertársad megint,
érzelmeid kimutatni nem szabad?
Teljes hír
Publikálod mindenhová verseid,
mely dicsérendő, oly' nemes feladat,
nem figyeled az embertársad megint,
érzelmeid kimutatni nem szabad?
Mi késztet, hogy topon legyél mindenütt,
akkor is, ha sírsz, vagy örülsz, boldogan,
éles harcban, ha egy golyó sebet üt,
gyógyítgatod egyedül, mondd, de hogyan?
Szólnak hozzád gyöngéd lelkek kedvesen,
Te pedig a gőgtől nem látsz, nem figyelsz?
Mondd, miért érzem azt, hogy már nem szeretsz?
Senkinek többé Te, soha nem hiszel?
Nem válaszolsz, pedig hidd el, féltelek,
tekinteted fejem fölött átsuhan,
próbálom megérteni, mily' lélek ez,
közönyből épített várad rám zuhan!
Publikálod mindenhová verseid,
értelek, naponta én is ezt teszem,
nem értem a titokzatos elveid
pedig én szólok hozzád oly' kedvesen
Milyen páncél az, mely téged megszorít?
Börtönbe zár, és a kulcsát eldobod!
Ne érjek Hozzád, ez Téged boldogít?
Jégcsap szíveden olvadozni nem szokott?
Jéggé fagyott szíved, lelked ostobán?
ki bántott meg, mondd, ilyen kegyetlenül?
Csak arra maradt erőd, hogy publikálj,
s elnézz fejem felett szenvtelenül?
Mindent megértek mentséget keresve
az elvetemült bűnöknek is talán,
gyászosan dübörgő ködben merengve
égeti lelkem e titok, mely talány.
Ésszel ugyan - t'án kevés -, fel nem fogom,
de szívem nyújtom, és ne félj, vedd csak el,
érzéseidet tőled el nem lopom,
lelkem adom Neked, ez nem szakad el!
Fond magad köré, én szőttem csak Neked,
aranyszálból, mely megcsillan a fényben,
lásd meg, szépen, lassan, érintsd meg kezem,
nézz a két szemembe, nézz, mondd, miért ne?
Mosolyogj, válaszolj, mert hozzád szólok,
add a kulcsot, mentelek, szíved remeg,
ki emlékszik már mi volt a jó, vagy rossz
feledd keserű éveid, gyötrelmedet.