Jósággal ingereld dalát a bűnnek.
Szétfoszlott álmaid reménye tükrében
megtalálhatod önvalód, szülőd és alkonyod.
Halálod izzó peremén életet lehelhetsz a rég
elfelejtett valóság felé, ha félelmed elég
forró tested határain felbukkanó élet tüzében.
Elhagyott a lélek, mit oly nagy áhitattal vigyáztál,
S hiszed, hogy lerombolt világok határán
eltűnik az élet, mert megszakadt a szív.
Eltakart valóság, mi félelemből örömbe fordul át,
S csak mosoly marad mozdulatlan tested arcán,
Aztán megismered, mi a lélek, s már tudod,
Megismert téged, nem elhagyott.