H.Gábor Erzsébet
Siettem akkor is
Siettem akkor is, mint most, apám,
rendezni félbehagyott dolgaim;
az idő ráncoktól gyűrt oldalán
feszülve gyűltek púpos gondjaim.
Siettem hozzád is - de mondd, minek?
Szívemben gödröt vájt a fájdalom,
nem tudtam azt, hogy te is úgy sietsz,
s helyetted, bőrönd vár az ágyadon.
Kifosztott gyermek lettem akkor ott,
s szorítva öregszagú ingedet -
tudva, hogy már hiába harcolok,
zokogtam, mint egy árva kisgyerek.
Emlékből éles képet karcolok -
apjának szőke lányka integet.
2014.06.23.