Fekete hajad nékem olyan,
mint az éj,
mellettem semmitől se félj,
míg tudok itt leszek veled,s
a könnyidtől óvom,s megvédem
drága két szemed!
Mert te vagy nékem a
macskaköves utcákon a
délutáni fény,s te vagy szívem
tükrén az igaz,s őszinte tény.
Te vagy a zöld mezőn az
illatos kis virágom,s te vagy
lelkemnek igaz,s szép
világom.
El ne repülj tőlem soha a
messzi végtelenbe,mert
sötétség költözék újra
magányos életembe,s
elveszek nélküled a halálos
érzelembe.
Mert te vagy az angyalom
éltem egén,s te vagy ki
melegséget áraszt nékem
fázós szívem szörnyű telén.
Te vagy,s leszel,míg dalolok
a dallam a lantomon,s te
legyél kedvesem a rózsám
zöldellő,borostyános éji hantomon!
Ádám J. Csaba 1993. június 15.(kedd))