- Zene -
Írta: Jessie Dátum: Június 25 2014 19:05:10
MM
Simogatva- simogat,
lágyan ápolja bőröm
pírjait,felélté bennem
a művészet boldog,s
álmodozó hídjait.
Teljes hír
Simogatva- simogat,
lágyan ápolja bőröm
pírjait,felélté bennem
a művészet boldog,s
álmodozó hídjait.
Messze cseng benne
az öröm,s a dráma,
él,virul a muzsikával
szívem álmodozó
igaz,lágy álma.
Mikor születtem
sírtam,de
de megismertem
az igaz bájt,s az
élet már annyira
nem is fájt.
Lelkem boldogabb,
s boldogabb lett,
mikor felcsendült
szívemnek az első
menüett.
Angyalok ringatták
zenékkel és dalokkal
álomba gyermeki
lényem,így lett
emberi és tiszta
léti fényem.
Vigasztal és égig
emel az angyalok
lágy daláig,boldog
altatót mesél az
életről,s velem
száll az
értelmetlen halálig.
Virágos szívem
harmatával öntözé,
hogy a szépsége
megmaradjon
örökké bennem,
hogy vigyek valamit
magammal,ha egy
nap messzire kell
mennem.
Keringőre hív
éltemben,s csillagok
közé emel,hol
lelkem boldog táncát
eljárom, hol reményeim
már reménytelen már
hiába nem-nem várom.
Kívánnám én emberért,
hogy éledjen,eme
harmóniától boldogtalan
lélek,mert én is a dalban,
s a zenében
örökké-örökké élve-élek.
S egyszer majd ahogy
jöttem angyalok
visznek-visznek haza,s
verseimmel itt hagyom
a dalt,s a zenét,miben
örökké él majd értetek
lelkem minden kedves
szava.
Ádám J. Csaba 2014. június 25.(szerda)