kókadtam mélán , mert fáj,
lobban bent, a lázadás,
fojtón, szivárgón, jár át,
s, kritikus a vérnyomás.
Gyenge próbálkozások
okoznak csalón fájó, álmot,
múlj kérlek, ne kínozz már,
rám enyhülés most hol vár
a kertnek zöld füve,
ott a zsarnok ablaküveg,
mely a fényt csak megtűri,
a reményt messzi küldi...
Gyógyulni akarj szívben,
vérben, mert ezt így kell,
s hogy testben erő legyen,
lelkednek kell a kegyelem!
Mondogatom magamnak
csoda bennem hatalmas...