(Eső közben, eső után)
Tegnap sokat sírtak az angyalok
vállamra édes könnycseppek hulltak -
felnéztem, hogy vajon mi történik
s pityergésük zokogásba fulladt.
Két karom kitártam ekkor széjjel
arcom zuhatag alá tartottam -
peregtek rólam szárnyas bánatok
míg gombócok dagadtak torkomban.
Vigaszt vártak a menny leányai
és én nem tudtam, hogyan segítsek -
nevessek vagy táncoljak-e nékik
netán gödröt ássak ennyi víznek.
Aztán olyat tettem, mi egész más
sírni kezdtem én is halk sóhajjal -
mire rántott függönyén ég-karnis:
angyalszemmel nézett rám a Hajnal.
Már mosolygott a felhőn ülő nép
és fegyverem, mit én annak hittem -
ellenem fordult, de inkább értünk
...sugárzott az aranyló Napisten.
(2014. április)