Tintát ragadott egy ifjonti szívsugár,
Szerelmes, élettől pezsgő, cserfes és sudár;
Papírra vetette mindazt, mit dobogott,
Egy kedves szó itt, egy rímcsokor ott,
Mint gyermeket bölcsőbe - úgy borítékba zárta,
Több bélyeget nyalt rá, hogy ne legyen oly árva,
S míg feladta a postán, sorsjegyet is kapart,
A játék pedig - szent ég! - ötmilliót takart!
Míg a levél átfutott a rovatoló rostán,
A szerelmes szív befektette a sok pénzt a postán,
Hogy majd egy szép napon otthont (erkéllyel!) fial,
Álom hát kezet fogott céllá lett társaival;
Eközben a központ kiadta, mi legyen a levél sorsa,
És a zöld kocsin megkapta a kézbesítő posta,
Hogy ott aztán a kerékpár zsúfolt kosarába bújjon,
Majd elinduljon a címre a dimbes-dombos úton,
És bár didergett a hóban, áztatta eső zápora,
Szúrta Nap, kergette véreb... csak tekert, tekert tova,
Hogy végül - meggyötörten - koppanjon a postaláda alján
Két szórólap és egy gyűrött pénteki Kisalföld balján:
A szerelmes szív levele rögös útján megtette, mit kellett,
Évek jöttek s mentek - felépült az otthon, és még erkélyre is tellett,
Hol szív a megtalált szívet magához karolja,
És boldogan élnek, mint modern Rómeó és Júlia.