Albert Ferenc
Június
/Nap- Isten hava/
Pipacs virít a földeken,
s kéklik a kis búzavirág.
Őz gidácska már eleven,
szarvas is nógatja fiát.
Vadat rejt a lombos erdő;
madárdalt susog a szellő.
Szertelen a gyermekzsivaj,
mindjárt vége a tanévnek;
a tanterem lassan kihal,
elballagnak mind a „vének”.
Terhét vesztve minden diák,
felejtheti az iskolát.
Nyárelőn a napnak heve
végzi munkáját szüntelen;
érik barack, meggy, cseresznye,
fütyöljön mind, ki szüretel.
Búza-körte, nyári alma,
mind e hónap ajándéka.
Nap- Istennek ékes haván
Péter és Pál nem henyélhet;
élesítik már a kaszát,
s lesz helye az új kenyérnek.
Arany búza, árpa magva
kívánkozik magtárakba.