Szíved dobban...
Írta: gyongyszem555 Dátum: Június 29 2014 09:41:42
M
Veled együtt öntözöm a szirmait,
elmondja a szíved összes titkait
kit szeretsz, ha nem süt többé rám a Nap,
pedig hidd el, éjjel-nappal vártalak!
Teljes hír
Nem baj az, hogy oly' szegény vagy kedvesem,
szíved dobban, rózsa nyílik lelkeden,
ne mondd azt, szakítsam le, mert nem virít
Veled együtt kell ez a kincs, úgy vidít.
Veled együtt öntözöm a szirmait,
elmondja a szíved összes titkait
kit szeretsz, ha nem süt többé rám a Nap,
pedig hidd el, éjjel-nappal vártalak!
Hogyha egyszer nem érzem az illatod,
elraboltak tőlem ott a csillagok?
szegény voltál, de a rózsát itt hagyod?
Vidd magaddal, nem vágyom a holnapot!
Nálad nélkül mit is ér az életem,
nem marad csak hideg űr, mely végtelen,
markolom a sötétséget, nincs hitem,
ne engedd, hogy megtörténjen, Istenem!
De még itt vagy, boldog szívem, szertelen
érzem szíved, száz rózsád is kell nekem
nem hagyom, hogy elhervadjon, öntözöm,
hogyha elhagysz, szívembe a tőrt döföm!
Nem számít már akkor nékem semmi sem,
fájni fog, de nem kell többé senki sem
megszűnik az édes élet, mit nekem?
Angyalokhoz repülök, a kincs velem!
Rózsa szirma nem ontja az illatát,
szenvedély sincs ott a mennyben, nincs talán,
de ha ott is Rád találnék kedvesem,
újra élne Veled a nagy szerelem.
Játszadoznánk felhők felett csendesen?
Kicsi angyal mosolyogna kedvesen,
ott is van sok vörös rózsa, illatos?
Szakíthatnám, angyal mondja, nem tilos?
Száz szál rózsát lábad elé hinteném,
velünk lenne újra, s újra szép remény
megszámlálnánk minden éjjel a csillagot,
csodálnánk az ezüst Holdat, mint ragyog!
Amikor a Nap ébredne, pirkadna,
Felhők felett vágyainknak nincs szava,
miénk ott a sötétség , az éjszaka
Holdsugár a hegedűnk, nincs lét dala.