Nyári emlék...
Nyári emlék, pipacsos rét,
az első szerelem szépsége bennem él.
Aranyló búzakalász közt
szaladtunk kacagva,
a Nap sugara pajkosan
arcunk cirógatta.
Hajamban búzavirág koszorú,
margaréta hófehér szirmaival tele.
Léleksimogató boldogság,
a bolondos ifjúság heve.
A múlt képe itt él a szívembe’,
szemem könnycseppel tele.
Elmúlt már azóta sok forró nyár,
hajunk ezüstös szála, a szellővel tovaszállt.
Fogod a kezem, ugyan úgy, mint régen,
boldogan szaladunk a ringó kalászos,
pipacsos mezőn, a réten.
Felvillanó emlék érzése elragad,
egy elgurult könnygyöngyszem
ajkamra tapad.
Letörlöd gyengéden a szemed beszédes,
az a régi nyár visszatért,
örökké őrzi az emléket.
2014. június 20.