(Könyörgő)
Kellene egy bölcs, igazán bölcs elme
ki féket rakna már a Szerelemre -
azt mondaná állj! e ponttól ne tovább
türelmes szívvel kezeld az adományt.
Ó, de mily butaság ezt kérni s várni!
Ha bárki képes rá, az szinte mázli! -
Könyörgöm annak, kinek neve Áldott:
habókos jöhet, de ne egy megszállott.
Mert járhatatlan biz' e Földön mindaz
mit takar, befed a kéjsóvár "giz-gaz" -
romba dönt, pusztít, utána jön Bánat
annyi ifjon, sőt! érett főn túlárad.
Többnyire késve, utóbb lát jól sokunk
mikor tisztul agyunk és gondolkodunk -
ám... kívánom Nektek zavaros mélyét
varázsos nászát mind többen átéljék.
Azért magasztalom, s egyben tagadom
mert ily Érzelem nem nő minden napon -
még csak héten sem és éven át éppúgy
hosszú hónap-sor, míg tőle a vér búg.
Gyötör a kétség, kiver a víz százszor
Örömre szomor', kín, majd mosoly-zápor -
a mégis és mégsem kútjában landolsz -
kimásznál, ám útban: újra újat "dobsz".
Pörög a kocka, változnak a számok...
nagy probléma, hogy az apraja álnok -
gyötrődik, fél és bajlódik a vágyunk
előző "bűnünk" meg kellene bánnunk?
Nos: ha kaptál ebből Te is már Ember
add tovább bátran, tán megtérül egyszer -
kevesebb nem leszel, inkább gazdagabb
de el ne túlozd, ne ess tőle hanyatt!
(2014. június - újragondolt verzió)