Nap-dal
Írta: Milena Dátum: Június 22 2007 04:08:50
**********
"amit?l egyszer lángra kap az ég"
**********
Teljes hír
Elbúcsúznom már nincsen kit?l,
félek bel?lem a hajnal kitör,
s bíbor fénybe vonja az eget.
Nem hiszik, de tényleg szenvedek,
fáj a könny is, forró, puszta sor:
átölelne, de végleg elsodor.
Elbúcsúznom nincsen kit?l ma már,
rám a magány könny? palástja vár,
önkéntelen és fájó menedék,
amit?l egyszer lángra kap az ég.
S megremeg a föld s a végzetek
nevetve nézik, mit hogy színezek.
Vörösre a fák volt-smaragd levelét,
lilára a patak halkan csorgó vizét,
halványkékre húzom át a házam,
s narancsra a havat, talán hogy ne fázzam,
méregzöld az ég mint egy haragos isten:
tekintetemben így lángol a nincsen.
B?szülnek a dobok, vad táncom kísérik,
sírva nézem, lépteimet hátha félik,
de nem lángol fel semmi, olvad a vihar,
én meg menekülök, messzire hamar,
ostoba próba volt, nézzetek ma rám,
s csodálkozzatok mind lelkem alkonyán.