Szíved-szívemé,
lelked-lelkemé,
tested-testemé,
kezed-kezemé.
Vigyázzuk és
óvjuk múltunk,s
jelenünk,mi
tudjuk,hogy
együtt mit
keresünk.
Ha elgyengülsz,
én óvlak téged,
s te óvsz majd
engem,s jössz
velem,ha
messzire kell
mennem.
S ha a világ
messzi tájakra
sodorna minket,
hoznánk
egymásnak
ezernyi jót,s
megannyi kincset.
Az idő velünk el
telék testvéri
békében,hogy
együtt emlékezzünk
a szépre életünk
végében.
Majdan Apánk,s
anyánk,már nem
óv minket
szeretve-e létben,
de itt maradnak
nekünk a sok
múltat őrző
emlékképben.
Hisz nékünk is
eljő az idő,s
gyermekeink
viszik tovább a
múltunk
szeretettel,s
emlékeznek majd
ránk örökké
kegyelettel.
S ha egyszer te
siratsz,vagy én
siratlak téged,
szívemben
megőrzöm
belőled
örökkön-örökké
a testvéri szépet!
Ádám J. Csaba 2013. február 27.(szerda) (Elveszett barátaimnak!)