Panasz
Írta: zsuzsu Dátum: Február 13 2008 08:10:54
T
De kevés, az önzetlen, aki segítene,
Hogy másnak is szebb legyen az élete.
Teljes hír
Uram! Egyszer már úgy gondoltad,
Hogy elpusztítod e fajt, az embert,
Akit alkottál saját önnön kezeddel.
Mert nem becsülte azt, amit kapott.
Élettel, hittel, rosszul gazdálkodott.
Látod, bûneit magadra hiába vetted.
S ha letekintesz, szomorúan várod,
De nem jön el, megálmodott világod.
Hisz úgy öli meg, ember az embert,
Hogy közben a szeme sem rebben.
Fegyverek ropognak, bombák hullnak
A városok, falvak a fölig leomolnak.
Gyerekek sírnak, kik árván maradtak.
Máshol, betegen élelem után kutatnak,
S váddal szemükben, lassan éhen halnak.
Van, aki pénzéért mindent megtehet.
Van, aki kukákból turkál kenyeret.
Van, aki látja, valamit tenni kellene.
De kevés, az önzetlen, aki segítene,
Hogy másnak is szebb legyen az élete.
Látod Uram! Túl sok a gond a baj,
És nem kell ide még egy özönvíz
Hogy kihaljon újra ez a világ,
Mert az ember oly hatalmas már,
Egyedül is elpusztítja önmagát.