Nékem már nem kell
a szó,szívem is
kiszárad,mint egy tó
és-e világ is üres
nekem...amikor nem
vagy velem.
Már nélküled,nékem
nincsen nap,s a
lelkem fényt sem kap,
s a sötéttől vak lesz
szívem,s szemem...
amikor nem vagy velem.
Lényem sem szabad,
mint egy madár,kire
boldog végtelen vár,s
nélküled nincs többé
nevem...amikor nem
vagy velem.
Csak örök viharban
élek,hisz szerelmed
nélkül semmit sem
érek,s csak a poros
utat lesve-lesem...
amikor nem vagy
velem.
Ha látni akarom
sugárzó lényed,
hogy újra éljem
éltető fényed,csak
behunyom-behunyom
szemem,s úgy érzem
újra-újra itt vagy velem.
S majd eljössz
hozzám,s megfogod
kezem,s érted lesz
könnyes szemem és
szertő szívvel ígéred
majd nekem,hogy
örökké itt maradsz
velem.
Boldogan teljék,
akkor majd az
élet,élj meg vélem
minden szépet,s
ne ereszd többé
kezem,s ne érezzem
azt...amikor nem
vagy velem.
Álmomból ne
ébredjek soha,s
hajnali fénnyel
ne repülj tova,mert
lelkem sötét lesz
megint,mint egy
verem...amikor
nem leszel megint
velem.
Éld az utolsó percig
minden órád vélem,
s én is lelkemmel,
majd lelked élem,s
ha egy nap már nem
leszel nekem,
csukódjon le érted
örökre szemem,hogy
ne fájjon többé az...
amikor nem vagy velem.
Ádám J. Csaba 1992. július 16.