Temethetetlen a múlt, megfoghatatlan a jövő.
Csak itt találhatod meg önmagad, mi még csak ébredő,
s bölcsője te úgy vagy, mint születésnek a halál,
mint pokolra vált mennyország, az élet izzó mosolyán.
Szent vagy, ott van benned mindenek szentsége,
Megsirathatatlan szenvedések vége, de végtelenje
is te vagy, ki hajlott hátú vénként, ifjúságodat
éled, tested elmúló romjain.
Már nem kell fohász, nem kell, hogy cél legyen,
elmúlt a harc, s az őrjöngő, fagyos küzdelem.
A vágy, mi vezette meg nem élt életed, elfoszlott
ma már, s barlangok kapujában megfagyott.
Önzetlen gyűlöleted fanyar mosolya elvakult feletted,
Elmúlt hitednek virága elhervadt, mint minden körülötted.
Mégis itt vagy még velem, s ez nem áhítat neked,
Nem is áldás, csak az örök, s végtelen szeretet.