Csendben múlnak el,
az esték a tó- parton,
boldog ifjúságom
illatát lengeti a szél.
Csak az idő szállt el,
a dal még a régi,
szerelemről énekel
bársony hangú férfi.
Szívem hevesen ver,
forognék, táncolnék,
a zene bizserget,
de nincs ki táncra kér.
Alkonyom úgy jött el,
hogy korokat hagytam el,
közben észre sem vettem,
hogy vágyam túlnőtte testem.