Ha esti szellő átsuhan a város felett
és illatodat elhozza felém,
tudom, hogy valahol itt,
a közelemben lehetsz
és vársz engem szerelmünk,
csodálatos, régi szinhelyén.
A padunk, még megvan,
kicsit roskatag, rozsdás,
nem ül már rajta senki sem,
a szerelmesek, nem arra járnak
a Duna-parton, mint mi valaha.
Oly szép a Nyár, kellemes az idő,
csodaszép zöldek a fák a fű,
lemosta őket a nyári eső,
csodálatosan tündökölnek.
kristálytiszta a szellő, a levegő.
Csak, Te hiányzol nekem nagyon,
várlak már réges - régen,
majd csak eljösz egyszer, eszedbe jutok,
és a szerelmünk régi szinhelyén,
meglátogatjuk az öreg, rozoga padot?