Vigyorgó szemfedeled mosolyán táncolsz,
halott gondolataid felett,
s már csak a sírboltod körülvevő csended figyeled.
Megszakadt szíved sebei eltűntek a végtelen úr mögötti térben.
Hallod még szavaid, s látod az elmúl időt,
Könnyek zuhannak előtted, de ez már nem ad erőt,
Hisz nincs mihez.
Nem kell a megértés,
kihunyt minden kérdés,
Megszülettél újra, isten vagy.