Lelkem alagútba tévedt
nem találom az út véget
Itt minden olyan fénytelen,
szárnyat bont a félelem.
Sűrű ködben lépkedek,
a térdem is megremeg.
Rám nehezül a magány,
talpam alatt ingovány.
Jaj Istenem hol vagyok,
menekülni nem tudok.
Démonok a fejemben,
harcolnék én keményen.
Veríték csepp bőrömön,
kegyelemért könyörgöm.
Egy kard suhint hirtelen.
- ne félj kedves gyermekem!
Már fogják a két kezem
nem hagyott el Istenem.
Utamnak itt a vége,
szárnyalok a fényességbe.