Radmila Marković
Göncölszekér 2
Valahol éjféltájt meglesem az eget,
szemem a Göncölszekéren,
a nagyon, ide-oda tévelyeg.
Kérdés, mint a forrás vize, jéghideg,
most nem szomjam oltani bugyog fel.
Ott, távol, távolabban már nem lehet.
Ott, távol, a távol idegenben,
te is látod a Csillagszekeret?
Neked viszi levelem, benne tolong:
anyai ölelésem, csókzáporom,
sós ízű könnyel a nagyon szeretlek.
Mikor szoríthatlak a szívemre
Sors- rugdosta drága gyermekem?