Ma is úgy ébredtem, mint minden áldott reggel,
szívem, lelkem telve szeretettel,
a sötétkék ég bolt színarannyá változik,
ahogy az aranykorong a mélységből felkúszik,
amint ablakomon beragyog a felkelő nap fénye,
úgy árad szét szívemben egy újabb nap reménye...
oly jó érezni a Nap simogató két kezét,
a sok borús nap után érezni melegét,
felkelve azt látni, boldogan néz le ránk,
nevetve osztogatja ránk jótékony sugarát,
hiszem, ha süt a nap általa szebb lesz a világ,
hol mindenkinek egyformán nyílik a virág,
nem számít, honnan jöttél, s ki vagy,
mert a nap mindenkinek egyformán osztogat,
senki szívében ne legyen többé félelem,
szemekbe ne csillogjon egyetlen könny sem,
napi tüske, tűszúrásra arc többé ne rezzenjen,
ne legyen többé félre értett szó, mozdulat,
mely dönt romba barátságokat, emel falakat,
nincs akit soha meg nem bántottak,
okkal, oktalan fájdalmat okoztak,
ne engedd, hogy haragot, megvetést ültessen szívedbe,
mintha mindenki az ellenséged lenne,
engedd, hogy a megértő szeretet diadalt arasson,
mert megbocsátani őszintén csak szívből lehet,
hisz a legszebb dolog a világon a barátság és a szeretet...