Asszony, ki meg nem ölel, meg nem ért
Asszony, úgy sírok érted, s az életért
Lányok, ragyogások, az Égen
Vágyok, hiába vágyok érted
Karma, sötét hatalma, remeg az asztal
Isten szerelem ostora csattan rajtam
Asszony-palánta, csinos, de árva
Várhatok rá örökkön hiába
"Álmok, de minek, tudod, hogy szeret
De ebben az életben nem lehet tied
Valamit elrontottál annak idején
S most tanuld meg, ez benned tovább él"
Életem értelme egy darab kenyér
Csókjaim nem érhetnek el feléd
Bele is halhatok, de legalább megtanultam
Másik életemben majd jobbra forduljak