Albert Ferenc
Július
/Áldás hava/
Felizzott az égi kazán,
földre ontja a meleget;
nem áldás e nagy szárazság,
eső csak itt-ott eseget.
Szomjúhozná föld a vizet,
már-már só veri a sziket.
Városlakók, verejtékben
fürdőznek az aszfalt-prérin;
kiürül az utca délben,
eme hőség már-már szédít.
Forró testét víznek adja
népek apraja és nagyja.
Később esőfelhők jönnek,
takarják az izzó Napot;
könnyebbülést hoz a földnek,
ha égi eső záporoz.
A zivatar bár goromba,
de a rögnek szomját oltja.
Isten kegyelmében bízik
jószág és a földnek java;
gazda szemeitől hízik
minden állat az udvarban.
Míg kecsegtet Áldás hava,
bővén jut majd az asztalra.