Az én drága Anyám
alabástromfehér bőre,
még holtában is oly szép volt,
utolsó mosolya és sóhaja
az enyém volt, mert tudta,
hogy hozzá jönni fogok!
Mentem is, rohantam,
a lepedőt kibontottam,
amibe becsomagolják
amikor meghalnak,
összecsókoltam szép arcát
elmondtam szívem minden bánatát.
Tudom, hogy az élet rendje ez,
de a lelkem,már nyolc éve nem fogadja el,
mert annyira senkit sem szerettem,
úgyérzem Érte mindent megtettem,
amit egy gyermek tehetett,
talán nem tartozom semmivel.
Álmaimban, mindig velem vagy,
drága jó Anyám, olyan jó ez nekem,
mint, ha meg sem haltál volna.
óvsz, vigyázol rám én meg Rád,
mint életedben tetted és én is,
amíg velem voltál, nagyon soká.