Szavaidat most feledned kell,
Mi az igazság azt takard is el.
Hiszen te is tudhatnád már,
Szavaidat kiforgatja az ár.
Külön vélemény nem létezik,
Helyette csak gondolatod révedezik!
Halkan susognak mondatokat füledbe,
S neked azt kell ismételni epedve.
Majd olykor szó szót követ,
Hozzád vágják a hegyes követ.
Némán tűrni csak ezt lehet,
De legbelül szavad ne feled.
Mi lelked igazán nyomja, írd le,
S tépd össze apró sötét cetlikre.
Gyújts, tűzet kandallód mélyén,
Szavaid pihenjenek meg melegén.
S kormos kéményeden keresztül,
Véleményed szürke füstként elmenekül.