Ma végleg elmentél Pista bácsi,
Én akartam kiáltani; ácsi!
Fekete had kísért az utadon,
Volt ez, mint hollónász az ágakon.
Úgy szólítottál: „Édes Ferikém”.
Ez rezeg bennem most is, a szív zeném.
Fáj a csuklóm, kinek mutassam meg?
Csak úgy elmentél, hogy bocsássam meg?
Rokonok voltunk, bízom barátok,
Torkom összeszorul, nem sikoltok.
Könnyem kicsordult végső utadon,
Isten segítsen örök utadon.
Vecsés, 2000. április 18. - Kustra Ferenc