Rossz a világ?
Érzékeljük, megszenvedjük, az okokat elfelejtjük!
Csak háborgunk: rossz a világ, van felelőssége miránk?
Van bizony, ostobák vagyunk, ősi törvényt nem fogadunk!
Pedig ott van az igazság, szent írásból reánk kiált.
Első az Isten-szeretet, melyet ember elfelejtett!
Aztán: ne tégy másnak rosszat, mely nagy bajokat okozhat!
Van még nyolc nagy Parancsolat, örök betűvel nap alatt,
Mind be kellene tartani, e szabályok között élni!
Első kettő legfontosabb, embereknek leghasznosabb!
Ha itt rögtön elakadunk, sorozatban jön a bajunk.
Jó indulat hiányában, fürdőzünk a saját jóban,
Körülöttünk öldöklések, háborúság, lincselések.
Jó kapcsolat megszűnőben, nagy bánat van a szülőben,
Társaink, kik velünk vannak, jó szóra ritkán számítnak!
Öntörvényű valósulás, csak ő mindig, nem számít más!
Gyűlölet és harag vezet, ebből földi pokol lehet!
Utolsó lehetőségünk, gyökerekhez visszatérjünk,
Kérjük Urunk bocsánatát, lényünk visszafogadását.
Mi csak megyünk saját úton, öntelten, tébolyodotton,
Lehet ebből megbocsátás? Tett nélkül csodára várás?
Itt az idő, cselekvésre, ne vesszen a szó semmibe!
Megálljunk és határozzunk! Teremtőnk elé járuljunk!
Rossz a világ, benne mi is, megmutatja száz tükör is!
Uram, ez már a végveszély! Térdepelve kérünk: segélj!
Budapest, 2014. július 16.