Ha záporeső veri az ablakom,
a vízcseppek peregnek,
mint könnyek az arcomon.
Csak egy percet szánnál rám,
vagy egyetlen sort írnál,
letörölném forró könnyeimet drágám.
Arcomra mosolyt csalnál.
Hol vagy, merre jársz?
Azért gondolhatnál rám,
Ha még emlékszel,
mennyire szerettük egymást,
ebben a záporban, összebújnánk!