ÍRÁSTUDÓK és –MAGYARÁZÓK
Régen, nagyon régen történt,
Mózes Parancsolatokban adott törvényt,
Isten akaratát buzgón teljesítve,
Mindenkinek, érthetően kijelentve.
Ez lett e nép vezérfonala,
Amit meg kellett tanulnia,
Hogy büntetés jár a rosszért,
És jutalom lesz majdan a jóért.
Áradt az Isten ingyen kegyelme,
Megjelent az emberek élelmesebbje,
Igyekeztek magukat előre tolni,
Sok jót, felemelésükre fordítani.
Aztán jöttek jelentéktelen emberek,
És Parancsolatokat értelmeztek,
Magyaráztak, rendelkeztek, szabályoztak,
Paragrafusokat, új rendszert alkottak.
Mit szabad és mit nem, sűrű szövevénye,
Belebonyolódott, törvények tömege,
Új írásmagyarázókra lett nagy szükség,
Így ezek is pecsenyéjüket sütötték.
Írástudó tekintélyt szerzett magának,
Vagyona megnőtt, s örült díszes ruháknak,
Mennyből kapott világosságot, erőket
Használták, hogy másnál különbnek tűnjenek.
Az Atya időnként küldött le prófétákat,
Kik korholták a parancstól távozókat,
És rést ütöttek a fojtó szövedéken,
Hogy könnyítsenek az elnyomott népeken.
Tegnap igazsága nem bírta el őket,
Bűnhődniük kellett, és mind megölettek,
Majd elővették a hozott igazságokat,
Új törvényt gyártva, „díszítették sírjaikat”.
Eközben a háló egyre sűrűbbé lett
Teljesen eltakarta a kéklő eget,
Háló szálai közt sok tudós élősdi,
Elnyomott szegényeket nem hagyják élni.
A kétségbeejtő rabság feloldására
Alájött Jézus Krisztus, az Istennek Fia,
Ő kettérepesztette a sötét kárpitot,
S tegnap igazságába hozta a holnapot.
Nyugtatta az örökös rettegő embereket:
„Ne féljetek, hiszen az Isten szerető mennyei Atya van
Veletek, aki kegyelmébe fogad mindenkit, tekintet nélkül
Arra, hogy tudja-e az írást magyarázni, vagy nem tudja.
Az Atya a SZERETET, és boldog, ha adhat és ismét csak adhat.
Mindnyájan ismerjük Jézus tanítását,
Igyekszünk is betartani útmutatását,
Bűneinkért kellett vérét hullatnia,
És kínkeserves kereszthalállal halnia.
Az Istenfiú elment, a nap leáldozott,
Kezdték magyarázni, mit Isten Fia hozott.
Értelmeztek, boncoltak, újakat alkottak,
Könyvek tengeréből más tudások áradtak.
Minden szót külön-külön megmagyaráztak,
Új könyvek, új paragrafusok bontakoztak
Ki, a keresetlenül egyszerű szavakból,
Melyet mindenki megért a Parancsolatokból.
A rengeteg könyvnek, szabálynak, tudománynak
Kellettek új értelmezők és kik újfent magyaráztak,
Következésképp, lettek magas állások, díszes pompával,
Fénnyel, szédítő tekintéllyel és hatalommal.
A Mennyből alászállt erők az önző sáfárok kezében szétfolytak,
S évezredek fejlődése helyett a gyomroknak, s ceremóniáknak szolgáltak
Változott a Világ, a tudomány az eget ostromolja,
Az emberiség értelmi szintje megnőtt óriásira.
Kémlelik a makrokozmosz végső határait,
Kutatnak a mikrokozmosz alsó határáig,
Döbbenettel megállnak a misztikum előtt,
De nem esnek térdre az Úristen előtt.
Ennyit magyaráztam, értelmem elfogyott,
Évezredek bűne mára sem változott,
Egyszerű szavaim talán megértitek,
Köszönöm, hogy nem fogyott el türelmetek.