Üveg mögé zárnálak, mint féltett kincsemet,
nem érintene kezem, csak néznélek.
Inogva lődörgök magányos napokon,
reggeli gyűrődések közt kávém kortyolom.
Kint zajong a világ, hét-ágra süt a Nap,
én egész nap bámulom a mobilomat.
Darabokra morzsolódok a várakozásban,
az idő megállt, leült a szobában.
Én sem mozdulok, könnyes a szemem
csak a fáradt est görbült árnyait lesem.