Vergődik a nyár, belém sötétül zöldje
nem nézek kifelé, tikkadtak a színek
süllyedő földbe kalászmagot veszítek
s félek,amit érzek, a szerelem böjtje
Mint falhoz, már nem szorítasz úgy a vágyhoz
nem zubog a zápor, csendes esők jönnek
szívemre szánalom könnycseppeket köpnek
s lassan hazatalálok a hű magányhoz