Káosz
Írta: Eve Dátum: Július 20 2014 06:39:11
V
Vérzik a szív lassan,
az ész ereje gyorsan csappan.
Hiányzik a kifelejthetetlen fél rész,
mire nem tud mit reagálni a tehetetlen ész.
Teljes hír
Vérzik a szív lassan,
az ész ereje gyorsan csappan.
Hiányzik a kifelejthetetlen fél rész,
mire nem tud mit reagálni a tehetetlen ész.
A tudat eljut az összes zsigerbe,
mely átcsorbul könnyes kivitelbe.
Először gyávaságnak hat
és a könnycsepp megriad,
ám miután elindult szinte megered
a magány csatornáin keresztül fúrva magát
kiharcolva az igazát.
Gyávaság, te ki tombolsz
mindig az ember nyakában loholsz,
s te bátorság, ki olykor mukkanni meg sem mer,
hogy nem járhatod ki a magad igazát?
Oly sok érzés vetekszik egymással
káosz burjánzik a tudatalatti legaljában.
Miért érzem magam fél embernek
és olyan gyáván bátortalannak
mintha évekkel ezelőtt elvették volna merszem
mely kihalt gyorsan a síri csendben?
Elvettek tőlem valamit.
Amit vissza már sosem adhatnak,
talán esetleg csak befoltozhatnak.
Nem gyászoltalak meg elvesztett felem sohasem,
ez volt a baj úgy érzem.
Pedig nem vagy halott csak a számomra,
maradjon is így örökre ma.
Ebből a rengetegből nehéz a kilépés
a sűrű leges-legközepéről
akár egy suttogó dallam,
mit igazán sosem értettem s halhattam.