A csend a Nap gördülő függönyén kigyulladt,
s rajta maradt, figyelem, mint a méhecskét reptében,
a fehér liliom varázslatában ...
kit végtelen erős illata elkábít.
A csend, az Idő gyors léptei nem hallhatók,
egy csepp kis tiszta haladék,
a csábításnak ki vagy téve abban a hiszemben, elégedett vagy.
Elandalodsz a levegőben a sárga fénytől, borostyánkő színétől.
Ó, te csend, a Nap színe e helyiségben,
puha falióra, halk hang, varázslatos,
mely pecsétjét hagyja a boldogság pillanatán ...
nyáron.