Ha én mennék, ne engedj el...
Írta: gyongyszem555 Dátum: Július 22 2014 04:25:00
V
Nyáron hófehérben
összekötjük sorsunk,
gyere künn a réten,
szerelmes a csókunk.
Teljes hír
Hideg tél volt akkor,
jégvirágok nyíltak,
találkoztunk hatkor,
mosolyomat ittad.
Hópelyhek az égből
szempilládra hulltak,
nem láttam a fénytől,
szerelmem, Te tudtad,
eljön majd a tavasz
rózsák illatával,
bódítasz kis ravasz,
égetsz most a száddal.
Nyári napnak bája,
öledben egy sóhaj,
szükségem van Rád ma,
szívemben egy óhaj.
Forrón izzó vágyunk,
lávaként zúdulnak,
szívünket így tárjuk,
könnyünk nem csordulhat.
Őszi szellő bontja
hajad koronáját,
kedvünket nem rontja,
érzem lényed báját.
De egy langyos este,
nincsen más csak parázs,
vágyadat keresve,
elmúlt már a varázs.
Búcsúztál oly' csendben,
nekem könnyem ömlött,
lelkem hagytad, zengjen!
De életünk törött!
Hideg tél jött újra,
jégvirágok nyíltak,
emlékszem a múltra,
míg lelkemet "ittad".
Kandallómnak tüze
lángol, mint a mámor,
gyöngyöm köréd fűzve,
tudd, nagyon hiányzol!
Sós könnyeim nyelem,
rád gondolok folyton,
m'ért nem vagy most velem,
fájó szívem oltom
gondolatban beléd,
gyere vissza kérlek,
rohanok én feléd,
vagy talán mégse'?
Kandallómnak tüze
csak pislákol csendben,
de Te itt állsz, ülj le,
miénk lesz az este.
Jó, hogy újra itt vagy,
hidd el, csak Rád vágyom,
csókjaim úgy ittad,
szívemet kitárom.
Tavasz, napsugárban
rózsa bontja szirmát,
szívemben sok vágy van,
felfedi a titkát.
Nyáron hófehérben
összekötjük sorsunk,
gyere künn a réten,
szerelmes a csókunk.