Amikor írok
Írta: hzsike Dátum: Július 21 2014 20:27:27
V
Valami édes késztetés
bizserget mélyen, legbelül,
szaporább lesz az érverés -
az érzés lassan csendesül.
Teljes hír
H.Gábor Erzsébet
Amikor írok
Valami édes késztetés
bizserget mélyen, legbelül,
szaporább lesz az érverés -
az érzés lassan csendesül.
Arcomon bíbor pír fakad,
zsibong a vérem - alkotok!
Nyirkos a blúzom, rám tapad,
tollamnak szára dalt kopog.
Valami furcsa égi hang
diktál, s én írok - írni kell!
Kottákat bong egy kis harang -
ilyenkor Isten, rám figyel.
Telik a papír, fú a szél,
dallamos rímek ringanak,
odakinn hózik, dúl a tél,
de bennem nyár van, tűz a nap.
Valami láz, mi szétrepeszt,
s lángokat gyújt a jéghegyen,
ünnepi kegyként élem ezt,
sebez, de nékem lételem.
Elégek reggel, s este is,
hamuvá, porrá hamvadok,
félek, hogy egyszer elveszik,
amit a drága Úr adott.
Amikor írok, szárnyalok
keresztül, át az éteren,
repítnek színes vágydalok,
bennem a szépség így terem.
Valami égi béke ez,
ajándék fentről, énnekem -
tudom, hogy lassan vége lesz,
pedig én ettől létezem.
Fiam, ne sírj, ha elmegyek,
gondolj majd arra akkor ott,
verseim engem rejtenek,
s anyád boldog volt - alkotott!
2014.07.11.