Nem várok én semmit,
nem várok már senkit,
elindulok a Városból,
letérek a köves útról,
bemegyek a zöld erdőbe,
kismadarak vígasztalják
csicsergésükkel, bánatos szívemet.
Nem félek én semmitől,
nem ijedek meg senkitől,
drága kutyám elkísér,
csak megyünk a fény felé,
ha elfáradunk megpihanünk,
tarisznyából elemózsiát eszünk,
a pataknál vizet iszunk,
leülünk,majd tovább megyünk.
Majd, hogyha az erdő mélyére érünk,
fújhat a szél, eshet zápor,
keresünk egy csendes zugot,
ahol, majd békére lelünk
nem talál ránk senki sem,
nem bánthat már semmi sem,
erre vágyom már nagyon régen!