Életem múzsája, szelíd-szép szerelmem,
jöjj ide énhozzám, érintsük a Napfényt -
szád buja titkokat szívemig leheljen, s
csókod kortyolhassam reggeli italként.
.....
Hajadnak lágyságát kezemben hordozom
minden egyes szála kedvencemül védett -
átfűzöm selymét a Sors-avult foltokon
erős lesz és tartós, sohasem kivénhedt.
Tekinteted szilaj és átütő szomját
bírja mindkét szemem boldog alázattal -
kifaragod véle hű, rajongó szolgád...
így műved ölében ébredsz a másnappal.
Lépteid mentében haladok ledéren...
ruháim eldobom, mert belül gyulladom -
megyek mögötted, mint fehér szemérem
csak bőröm világít, átlátva bún-bajon.
.....
Életem múzsája, szelíd-szép szerelmem
szállj ide énhozzám, Angyal küldötte vagy -
repülj a vállamra, ne engedj elvesznem
karmaid vájjanak! Ott Kinn üvöltve fagy.
(módosítva: 2014. július 21.-én, mert megérdemli)