Törött szárnyú madaram...
Írta: gyongyszem555 Dátum: Július 26 2014 00:04:00
M
Menekültél és én Rád találtam,
bekötöztem vérző szárnyadat,
sebedet foltoztam mindahányat
mely okozta nagy fájdalmadat.
Teljes hír
Repültél felém harmatos csendben,
gyengéden, félve "fogtad" kezem,
lágy szellőként érintettem lelked,
simultál hozzám, úgy szerettem.
Mint elárvult, szerencsétlen madár
melynek szárnyát zúzták kegyetlenül
ily' gonoszság a Földön nincs talán,
érző lélek, ez elől menekül.
Menekültél és én Rád találtam,
bekötöztem vérző szárnyadat,
sebedet foltoztam mindahányat
mely okozta nagy fájdalmadat.
Azt súgtam Néked, hogy szép az élet
gyógyítom szárnyadat, hogy repülj,
hiszen tudtam, Téged csak ez éltet,
ártó szellem elől menekülj!
Madárkám, oly' szépen csicseregtél
óvtam, néztem minden röptedet,
értettem, hogy bennem mit szerettél
nálam a nyarat itt töltheted!
Erősebb lettél, bátrabb is talán
mosolyod az egekbe emel
elröppensz tőlem, mert kerget a vágy
így van jól, menj, ha ezt szereted!
De visszavárlak, azt ugye tudod?
Éld az életed, kicsi madár
boldogság vár Rád, neked az jutott
érezned kell, újra itt a nyár!
Őszi szellő simogatja arcom,
felnézek a kék égboltra én
fejemet a Nap felé, ha tartom,
látlak, életem fénypontja légy!
Simítom szárnyad, csillogó gyémánt
sem tündökölhet szebben nekem,
szemedben nincs félelem, csak fényár,
érzem, maradsz örökre velem.
Néha elröppensz, ha kerget a vágy,
megkeresed madártársadat,
nem gyötör többé, nem éget a láz,
társad Veled, nagyon vágytad azt!
Csillagok ragyognak fenn az égen,
madaram hangja lelkemben ég
óvom, vigyázok Rá, nagyon féltem,
szárnya nem törik, erős lett rég!
Könnyeim nem hullnak, mert úgy érzem
milliószor visszatalál még
akkor nekem az ég újra kék lesz,
süt rám a Nap, van az a nyár rég.