Falumban megtanítottak:
te, aki szereted a bort, ne hagyd a szőlőtőkét szenvedni,
indokot is adtak, hogy mikor igyak:
ha jön egy barát,
vagy ha valaki szomjas.
Félek, hogy a jövőben túl sokat leszek szomjas.
A bornak természetes zamata,
vagy bármi más ok.
Istenem, ott megsúgták:
jegyezd meg ... mikor leszáll az éj,
a szerelem és a bor nem buzdít mértékletességre.
Már akkor tudták ott fenn a golgotán: a bor palackbazárt költemény,
vagy csoda is lehet, mert
vízzel locsolod a szőlőtőkét, és később magából bort enged,
mert ott hol nincs bor, ott nincs szeretet.
Tanácsokat is kaptam,
vigyázz: a bor ártatlan, de te mindig vétkes leszel !
És a legnagyobb igazat mondták ott nekem:
a vízben meglátod arcod, de a borban azt a kedves arcot, aki után a lelked szalad.
Tehát inni tudni kell, mert az egy tudomány,
és van úgy, hogy a bor egy bot az öregnek és a fiatalnak bolondos hullám.
Én a mai napig a vörösbort kedvelem, azért mert
agyafúrt, bonyolult, érettebb és benne rejtezik a szerelem.
Talán egy kicsit hasonlít reám,
nem fiatal, de nem is öreg,
mert egy palack borban több a bölcselet, mint sok könyvben.
Én azt mondom:
barátkozzatok a borral és azt a bort válasszátok,
melynek azt mondhatjátok:
ön egy testes asszonyi lény ...
valójában imádott.