Egymásnak írogatunk
ki tudja, hogy ki is vagy valójában.
Minden ábránd megtestesítője
vagy épp annak az ellenkezője?
Nem látok a gondolataid mélyébe
s nem akarom, hogy rám hassanak valamiképp a szavaid.
Lehet ezt félelemnek nevezni
de lehet akár óvatosságnak is.
Mindenképp akarok neked adni egy esélyt
hisz ki tudja mit hozhat a holnap mára?
Nem hinném, hogy netalán felkötnél egy ágra?
Óh mily mártíri is lenne,
de köszönöm szépen azért nem kérnék belőle.
Nem tudhatom mit hazudsz és mit nem,
a szavakat meg ugye lehet szépíteni ám serényen.
Hazugság vagy sem ez nagy talány,
a jövő képe tényleg a nagy magány?
Meddig lehet így élni?
Örök idők végezetéig,
vagy az éppen aktuális úgynevezett igazinak az eljöveteléig?
Nem is tudom,
nem látok a jövőbe,
sem az elkövetkezendőbe.
Megfontolt leszek az már bizonyos,
még ha eljutnánk az első szemtől szembeni találkozóig
lesben fogok állni az már biztos.