Elsötétítem a szobám,
bántja szememet a fény
megnyugtat, a sötét.
Ha világos van, ha sötét,
magam előtt látlak én,
nem érezlek Téged, mit ér?
Legalább az arcomat
símogatná meg finom kezed,
de hiába várom, nem teheted.
Nem vagy itt velem,
csak a képzelet játszik velem,
hova tünt a régi szerelem?
Öleltél, csókoltál mindig,
villanyt oltottál,
nagyon boldog voltam Veled!