Vers Icukának, - nem búcsúzásképpen…
(nyugdíjba vonuló munkatársamnak)
E napon a poézis miről is szólhat?
Icuka kedves! – csak rólad és rólad.
Nem búcsúzkodom én, az annyira izé…
Íze mint az édes habcsókos szívé.
Nem siránkozom hát Icuka drága,
sírjon csak Bandi, aki most lett árva.
Mert hiába tesz be jó pótlást a doktor,
az eredetinél rosszabb a műfogsor.
Hiányod jó nagy lesz, kellettél nekem,
ki törli le a koszt az asztalvégemen?
Ki szól majd rám, hogy fogjam be a szám,
ha az kihallatszik a labor ablakán.
Harapós voltál, rám néztél mérgesen
ha rossz volt a kód a megrendelésemen.
Precíz műgonddal végezted a dolgod,
a sok gordiuszi magától kibomlott!
Egy mozdulatodra tisztult minden oldat,
ezt teszi a tisztes negyven év gyakorlat.
Munkafüzeted a pontosság mértéke,
ha így tudnék írni, mit nem adnék érte!
Délelőttönként a gyümölcsözés közben,
még sokáig ott élsz gondolatkörünkben.
S bár nélküled esszük a lekváros fánkot,
gondolom ezt azért nagyon nem sajnálod.
Marasztaltunk téged, de Te mentél mégis,
így az Egis felett beborult az ég is.
hull a fáradt eső, szívünk sír szomorún,
barátaid voltunk és azok is maradunk!
Nem búcsúzkodom, csak a szemem nedves,
valami belement… - Icuka kedves.
Talán egy bánatos picuka bogárka,
akitől tova szállt szeretett barátja.