ÖRÖMTÁNC, SŐT TÖBB...
Írta: Szollosi David Dátum: Július 31 2014 04:55:03
H
A szocreál színházterem
kezdés előtt dugig tele,
a táncos rendezvényeken
későnek szinte nincs helye.
Teljes hír
Örömtánc, sőt több...
A szocreál színházterem
kezdés előtt dugig tele,
a táncos rendezvényeken
későnek szinte nincs helye.
Azaz hogy van: mi megmaradt,
egy eldugott, sötét sarok,
ott még nekünk két szék szabad,
panaszra tényleg semmi ok.
Jönnek, csak jönnek... népszerű
ez a vasárnap délután,
az asztalok körül derű,
sok lelkes, őszült veterán.
Aztán, mikor a mutató
pontosan öt órát jelez,
csendül az ismert zeneszó,
tüdők és lábak rajtja ez.
Velünk-korú nők, férfiak,
kigyúlnak máris szemeik,
s a parkettet egy perc alatt,
akár a hangyák, ellepik.
A színpadon a zenekar
egy hasonló korú trió,
dal és szöveg – ismert, magyar,
nosztalgiázni erre jó.
A ritmus lüktet, táncolunk,
karom átfogja derekad,
egymáshoz oly közel vagyunk,
hogy vállamon nyugszik hajad.
A test feszül, egymáshoz ér,
a két szív felgyorsulva ver,
fürgén kering bennünk a vér,
hat már e régi csodaszer.
A tánc egyfajta vallomás
esetlen szóvirág helyett,
ha látja is, nem tudja más,
mit érezünk közben veled.
Pörgünk és forgunk, szorgos pár
száz táncoló vendég között,
s mire az est végére jár,
már jócskán van hozzám közöd.
Hogy távozunk, belém karolsz,
gyanítom, min jár az eszed,
akkor is, ha egy szót se szólsz,
csak rám veted tekinteted.
Az utcán langy eső szitál,
lassan november vége van,
s neked a hálám is kijár,
mert olyan jól érzem magam...
* * * * *