Tarka tolldíszek, tüllök, boák,
lepényhátú aggok, szikkadt tubák.
Cilinderlakó sápadt nyulak,
sírva szeretett szeretőknek
ferde-kacsintással nevető mulatt...
Hahotázik a vak, lármázik önfeledten.
Tekerőlantján keringőt nyekereg.
Fázósan bújnak össze kivénhedt szeretők,
szörcsögve cseppen a kávé, illata összerezzent...
Kán-kán táncosnők bájait falja a szem
ujjong a publikum, bűbájjal lelkesen
szolgálja az ördög kutyaképű kintornása
vörös izzással színezve... szépre formálja!
Papucshősök, szirének, kurtizánok,
kicsinosított kövületek!
Törpe kéjencek nyálcsorgatva éhezik a szépet,
dús-keblű delnőkkel abszintot vedelnek...
Ágyrajárók. Reggelre elfeledik az egészet.
Ma még áll a bál, ereje teljes a napnak
Áldassék meg minden masamód a tánccal,
mert "a mosónők korán halnak"
és emlékük elnyeli az enyészet...