Július nyárba öltözött,
arany Nap fejem fölött.
fényét szórja gazdagon,
ébreszt kora hajnalon.
Szobámba zárt a délelőtt,
sötét felhő nagyra nőtt.
A szél fák hajába kap
hirtelen megszökött a Nap.
Ő fentről nézte az esőt,
terelgette a felhőt.
Már újra szórja sugarát,
felszárítja a határt.
Útja az estébe futott,
tőlünk el sem búcsúzott.
A Nap nyugatra költözött
ott most kelni látják őt.